tizenöt
Te mennyit beszélgetsz a szeretteiddel?
Pár évvel ezelőtt egy idős nénit hozott el hozzám a szintén nem mai csirke lánya. A néni roppant kedves volt, de egy fél órányi beszélgetés után sikerült csak nagy nehezen megtudnom a lényeget. A néni minden dolog miatt telel volt aggodalommal. Ha egy repülő valahol Alaszkában eltűnt, akkor ő hetekig képes volt az össze ismerősének elpanaszolni, hogy mekkora szerencsétlenség történt. Ha kiesett egy cica az emeleti ablakból, akkor a szegény cicát sajnálta a végtelenségig. Minél távolabb történtek a dolgok, annál jobban aggodalmaskodott, hogy szegény szerencsétlenekkel vajon mi történhetett.
Megkínáltam egy csésze teával és kimentem a leányához egy rövid kérdésre:
- Mondd csak, egyedül él az édesanyád?
- Már hosszú évek óta.
- És vannak barátnői, akikkel beszélgethet?
- Sajnos már szinte mindegyik vagy halott, vagy egy idősek otthonának lakója.
- Értem. És ti sokat vagytok anyukáddal?
- Igyekszem naponta beugrani hozzá, de sok a dolgom, így jó ha egy vagy két órára meg tudom látogatni.
A néni közben megitta a teáját és az ablakpárkányon álló orchideáimat nézegette. Nagyon szeretem ezeket a virágokat és ez szerencsére meg is látszik rajtuk. Most is több virágnyélen ültek a törékeny, sokszínű szépségek.
Leültünk ismét és miközben én is belekortyoltam a teámba, azon törtem a fejem, hogy mit lehet tanácsolni elhagyatottság ellen...
Hinni önmagunkban nem egyszerű. Pláne nem az, amikor egy ember úgy nő fel, hogy ezt nem tanították meg neki.
Ezt a fajta tudást nem lehet megtanulni a mai iskolákban, de a családokban sem ez a jellemző. A bizonytalan emberek, akár szülők, akár gyerekek-, pedig úgy próbálják a saját lelki nyomorukat elrejteni, hogy a másikat is földbe döngölik. Mert ha mindenki egyformán nyomorult, akkor senki nem lóg ki a sorból ha pedig nem lóg ki a sorból, akkor statisztikailag egészséges, hiszen pontosan olyan, mint mások.
Egy egyszerű módon azonban ez a sor megtörhető:
A titok pedig olyan egyszerű, hogy el sem fogod hinni: beszélgessetek. Beszélgetés közben pedig biztassátok egymást, mondjátok el, hogy mennyire hisztek a másikban és azt is beszéljétek meg, hogy ő vajon miben hisz, mi az, ami igazán fontos a számára.
Ja, és ne dőljetek be az anyu vagy az apu "nekem csak ti vagytok fontosak" szövegének, mert ő is volt fiatal, amikor még egészen mások voltak a tervei.
Ma estére egy jó, családi beszélgetés a "feladat".
Milyen érzés volt?
