tizenkettő//

"Bár lennék, bár lennék jó tündér, és szórhatnám szét az ünnep kincsét! "

Ma te leszel az egyik jó tündér, aki kincseket szór.

Az utcán vásárló, nézelődő emberek között oszd szét a csillagokat, amiket tegnap készítettél. Ne tukmáld, ne kérdezz semmit, csak nyújtsd felé- ha elhúzódik mosolyogva húzd vissza a kezed -, és menj tovább. Menj tovább akkor is, ha elfogadja tőled. Aztán írd le, hogyan érezted magad, amint a jó szavaidat osztogattad.

Mit figyeltél meg magadon?

Hogyan érezted magad közben?

Mi volt a fő érzés benned?

Örültél mások örömének, meglepődésének? Vagy még beszédbe is elegyedtél az ismeretlenekkel?

Esetleg féltél inkább, vagy szégyellted magad? Mennyire esett nehezedre megtenni?

Hogy mit árul el mindez rólad?

Ha boldogan játszottál, akkor nyitott vagy és szereted az embereket. Bízol bennük, nálad szinte mindenki kap egy második esélyt.

Ha a félelem dominált, akkor elszalasztasz valószínűleg az életben is egy csomó lehetőséget, ami csak úgy eléd esik. Miért is félsz az emberektől? Vagy valami egészen mástól?

Ha a szégyen, akkor gondold végig, hogy mit is szégyelltél ebben a kis játékban? Alantasnak érezted a feladatot? Akkor az önértékelésed kicsit elszállt, hiszen még az angol királynő, II. Erzsébet is ajándékot oszt az embereknek. Vagy annyira fontos, hogy valaki, akit soha többet nem látsz, mit is gondol rólad?

Ugye érted, hogy a játék most véresen komoly. Ez a kis apróság tökéletesen megmutatja valódi önmagad legmélyebb részét.

Bármit is tapasztaltál, ne keseredj el! Hiszen ismét egy lépéssel közelebb jutottál önmagadhoz!