Egyre több a csonka család. És pár hét múlva ezekben a csonka családokban is ugyanúgy eljön a karácsony, mint bárhol máshol. Én is elváltam, bár már nagyok voltak a gyerekeim, mégis elég furcsa fintorokat hozott a válásunk az ünnepekre. Elvben megegyeztünk, hogy egyszer nálam, egyszer a volt férjemnél lesznek a gyerekek karácsony szenteste. Ez azért nem mindig jön össze. Arról nem is beszélve, hogy én is emberből vagyok, aki anyaként igenis vágyik arra, hogy vele töltsék el a gyerekek az első karácsonyi vacsorát és ne egy idegen nő főzzön nekik. Így volt már szenteste december 23-án is.

Ahogy az is előfordult, hogy kétszer is nálam voltak a srácok szenteste, mert az új feleség nem tudta fogadni őket, hiszen hazajöttek a saját gyerekei és nem fértek el az enyémek. Az édes apukájuk meg észre sem vette, hogy ezzel mekkora tüskét nyomott a saját gyerekeibe. Miért fordulnak elő ezek a teljesen felesleges idiotizmusok ma, amikor állítólag haladunk az aranykor felé - a közelében sem vagyunk, csak zárójelben...

Az meg nem megy fejlődés, személyiségfejlődés nélkül. A személyiségfejlődés nem egy modern szitokszó, hanem a valóság elvárása, amire mostanában nagy ívben tojik az átlagember. A legtöbben persze meg vannak győződve arról, hogy ők aztán a csúcsok csúcsa, de általában igaz az, hogy minél nagyobbra tartja magát valaki, annál nagyobbat sikerült hasalnia a tudatcsúzdán.

Honnan tudhatod, hogy valójában hol is tartasz?

Erre nagy segítség egy egyszerű tudattérkép. (erről részletesen az egyik e-learninges tréningemen tanulhatsz) De vannak intő jelek. Ha meg vagy róla győződve, hogy te vagy a csúcs, és ennél jobb már nem is lehetsz, nos, az komoly mélyrepülést jelent. Ha emlékszel a gyerekkorod egyik játékára, ahol dobókockával kellett dobni és ha mázlid volt egy létrát kaptál, és kikerülhettél pár kanyart, míg ha kígyót fogtál, akár a legelső kockáig is visszazuhanhattál, nos, akkor ebben az esetben ez egy jó hosszú kígyó volt. Amikor a haverod kijelenti magáról, hogy valószínűleg ő egy isten, nos, ő visszatért ez első kockára...Amikor érzed, hogy van még mit tanulnod, az már jó jel, de ha mindezt elintézed azzal, hogy elmész két Feldmár estre - nem a dokit bántom!!!!- és ezzel kész, akkor bizony kígyót fogtál. A valós reális önértékelés és magabiztosság enyhe kétellyel a ma elérhető egyik legjobb szint. Bizony, bármennyire is sok a jelentkező, nem vagyunk bővében az isteneknek...

Visszatérve a váláshoz, ha valóban magas tudatszinten élnénk, a válások okafogyottá válnának. egyszerűen nem lenne rá szükség, hiszen pontosan tudnánk, hogy nem birtokoljuk egymást. Ahogyan azt is, hogy a hűség nem egy frázis, hanem az önmagunkkal szemben támasztott igény. Mivel megszűnne a birtoklás, nem lenne féltékenység sem.

Akkor a karácsony valóban az lehetne, ami: a szeretet ünnepe. Amikor együtt vagyunk függetlenül attól, hogy kivel élünk.

Valamikor szerettél, valamikor szerettelek... hiszen mindegyikünk ezért nősült, ment férjhez. Ahhoz, hogy ez működjön is, két ember akarata és cselekedetei kellenek, ahogyan ahhoz is, hogy ne működjön.