Karácsonyi fények
Számomra mindig is a legszebb ünnep volt a karácsony. Emlékszem, amikor kicsi voltam, olyan négy vagy öt éves, az egyik karácsonyra. Az egyik emlékem erről a csodás napról, hogy gyönyörűen esett a hó.
Egy negyedik emeleti panellakásban laktunk. Ha belegondolok, rémes kislány voltam. Amíg mások nagyokat aludtak délutánonként- időt hagyva a szülőknek a készülődésre, a pihenésre vagy bármire-, addig én már három évesen sem nagyon aludtam. Ezen a napon azonban valahogy sikerült elaludnom. Talán a Mikulás megkérte az Álommanót, hogy csináljon már valamit ezzel a gyerekkel!
Amikor felébredtem, már sötét volt. A kicsi szobából a nappaliba lépve pedig ott állt a karácsonyfa!
Jó varázslat
Olyan rövidnek tűnt az az idő, amit aludtam, hogy határozottan meg voltam róla győződve, hogy csak úgy állhat itt, ha valaki, odavarázsolta. Csak álltam, és néztem és meg sem tudtam szólalni. Pedig ezt nem sokszor sikerült bárkinek is elérnie! Igazi nagybetűs VARÁZSLAT volt.
Sok évvel később, amikor már én készültem a meglepetéssel a gyerekeimnek, minden alkalommal, amikor megláttam az arcukon a csodálkozást, ez a karácsony ugrott be és boldog voltam.
Sikerült a varázslat!
...bár valóban nem voltam egy átlagos gyerek, egyetlen dolgot nem tanultam meg. Nem tanultam meg képmutatónak lenni.
Rossz varázs
A másik emlékem pár évvel későbbi. Talán nyolc vagy kilenc éves lehettem, amikor végre rádöbbentem, hogy a varázslat egyik részével valami baj van. Ha a Télapó hozza az ajándékokat, akkor minek rohangálnak anyuék vásárolni?
Persze nem nyugodtam bele a válaszba. Így amikor anyu fürödni ment, apu meg bent volt még a munkahelyén, óvatosan nekiláttam kiforgatni a szekrényeket. Egy nagy halom gondosan vasalt ágynemű mögött pedig megtaláltam azt a babát, amiért hónapok óta könyörögtem.
Egy pillanat volt csak a boldogság, aztán rájöttem, most tettem tönkre a karácsonyt. Mert bár valóban nem voltam egy átlagos gyerek, egyetlen dolgot nem tanultam meg. Nem tanultam meg képmutatónak lenni. Mindig meglátszott rajtam minden valódi érzésem, így pontosan tudtam, hogy életem legjobb alakítására lesz szükség ahhoz, hogy - ha már a saját meglepetésem elrontottam- anyuék örömét, hogy megvan a hőn áhított babám, ne rontsam el.
Igen keserédesre sikerült az a karácsony.
A karácsony csodáját nem lehet pénzzel megvenni. A legdrágább ajándék sem hívja elő, de egy gyöngéd mosolyra belibben közénk.
Hogy miért meséltem el ezt most nektek?
Számtalan módon teszik tönkre sokan az ünnepet. Vagy idegeskedéssel, vagy keserűséggel- úgy sem találja el, mire vágyom, azt a szart, amit vesz, meg vihetem vissza az ünnepek után valami használhatóra cserélni-, vagy azzal, hogy túlkomplikálják az egészet.
Így aztán a mai karácsonyok már nem szólnak arról, amiről kellene, arról a a varázslatról, arról a csodáról, amit a szeretetünk hoz létre.