Jaj, anyu, milyen lett a kezem!??

A fenti mondat a tegnapi kreatívkodáson hangzott el. Egy kislány nézte szipogva a tenyerébe ragadt só-liszt gyurmát. Tényleg ilyen ijesztővé vált minden, ami idegen? 

Egészen eddig a kicsi vígan tapicskolt az "anyagban"....

Ahogyan jobban megnéztem a gyereket, rögtön láttam, mi a baj. :-) Természetellenesen tiszta volt. Egy hároméves estére minimum poros naciban jár, és van egy-két gyűrődés a rucin. 

Rajta nem volt. Ahogyan anyun sem. 

Nagyot mosolyogtam rá. Már értettem miért is vannak itt. 

Kitörni azokból a túl tökéletes hétköznapokból.

- Jaj de cuki a kezed! - fordultam a kislányhoz - Mit szeretnél még csinálni a gyurmából? Melyik forma tetszik neked? A felesleges részeket meg nézd csak, ilyen egyszerűen le tudod morzsálni a kezedről. Nem baj, ha a földre is jut, majd utána feltakarítjuk.

A gyerek kikerekedett szemmel nézte, hogy a kezemről lesodort tésztából bizony jut a földre is, amibe persze rögtön belelépett egy másik kislány, aki éppen a saját művét vitte az apukájához. 

És senki nem szúrta le, senki nem ordibált vele, nem történt semmi. Csak együtt örültek a műnek.

Hogy is van ez?

Szerencsére a copfoska figyelmét közben teljesen elvitte egy éppen elkészült hóember...

Az anyuka megkönnyebbültem mosolyodott el, és felszabadultan beletúrt a gyurmába.

Hát többek között erről is szólt ez a tegnapi nap. :-) Meg arról, hogy felírjam, ne felejts el fényképezni!!!!

Ja, és új nevet is kaptunk, szintén az egyik szülőtől: "kreatív coaching".

Várlak a jövő héten hétfőn!